Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Prológus - Karin és Chloe meséje

2011.11.11

Prológus
Karin és Chloe meséje
 
Történetünk egy nevesincs falucskában kezdődik. Az egész település 100 lelket sem számlál. Az emberek élik a világukat, abban a hitben, hogy ezt a helyet - rajtuk kívül - senki sem találhatja meg. Nem is csoda - a házcsoportot hegyek és erdők zárják körül. A falutól északra pedig egy folyó csörgedezik, ahová mosni jártak a nők.
Az emberek nem is érintkeznek a külvilággal, viszont ez egy eléggé összetartó népség.
A faluban körülbelül 20-30 gyerek élt; két kislányt emelnék ki. Testvérpár: Karin és Chloe. Karin 8 éves volt, írást, olvasást, számolást gyakorolt. Jó gyerek volt, külsőre is csinos: barna haja hosszú hullámokban omlott vállára, kék szeme okosan csillogott. Húga, Chloe nemrég múlt 6 éves, mindig valami csínyen töprengett, de vágott az esze. Vonásaiban hasonlított nővérére, de szeme barna, haja sötétszőke volt.
A lányok egyik barátnőjének, Nadine-nak egy kora őszi napra esett a születésnapja. Este szokás szerint nagy dínom-dánomot rendeztek. Az ünnepség végeztével az emberek - néhányan részegen - hazaballagtak. Az egyik ittas férfi dühében felgyújtotta a házát, így akarva végezni a családjával. De a tűz terjedt, és mire az emberek észrevették, már három ház lángolt. Az asszonyok a tűz elől a gyerekeket - nem túl bölcsen - az erdőbe menekítették.
A nagy zűrzavarban azonban Karin és Chloe elkallódott. Miközben próbáltak visszatalálni a többiekhez, egyre távolodtak azoktól, és egyre beljebb jutottak a rengetegben. Chloe egyszer csak felkiáltott.
- Karin, nézd! - mutatott a távolba. - Ott mintha tűz égne.
A lányok futni kezdtek a fény felé, s közben megfogták egymás kezét, nehogy elveszítsék egymást. Ám hiába értek egyre közelebb, hangokat nem hallottak.
Megérkeztek. Egy kis téren gyérebben álltak a fák; középen egy hatalmas tábortűz égett - de körülötte senki. Chloe elengedte nővére kezét, és körüljárta a lángokat.
- Hahó! - suttogta a kislány.
Karinnak rossz előérzete támadt, félősen pislogott körbe a sötétben. Eközben Chloe elkezdett benézegetni a fák mögé.
- Chloe! Gyere ide! - szólt halkan a húgára. Chloe Karinhoz fordult - de valaki elkapta a karját.
A kislány felsikoltott.
 
Másnap reggel két holttestet találtak a falu határában; ezzel egyidejűleg észrevették, hogy Karin és Chloe az anyjukkal együtt eltűntek. A gyerekek nyilván elcsatangoltak, az anya pedig eltévedt keresés közben.
A két holttest két kislányé volt: kis, barna teremtések. Több csontjuk eltörött, az arcuk a felismerhetetlenségig összekaszabolva, a testük is tele karcolásokkal és horzsolásokkal, a hajuk vizes.
Nem derült ki, kik voltak ők, és milyen körülmények között haltak meg. Az esetről többé nem beszéltek.
Mégis mindenki tudta, hogy megtörtént. Nem mondták ki, de tudták.